Csengőszánon korán reggel, a hegyvidéket bejárjuk,
üregi nyúl téli táncát, ha csendben vagyunk meglátjuk.
Ő most is játszik, ugrabugrál, orrával a hóba túr,
vörös szemmel a tájat nézi, hófelhőket a hegyen túl.
Élelem most ő is bizony, övé meg a hó alatt,
de reméli a vadász lélek nem keres most kis vadat.
Éppen ezért nagy örömmel, szaladgál ma kedvére,
ha neki lenne puskája, hát vadászna biz' medvére.
Bátorságtól részegülve össze-vissza rohangál,
nem lát rókát nem lát farkast ki ő belé harapdál.
Hátán csúszik, hengeredik, pattog mint egy bakkecske,
rövid a nap, elmegy gyorsan, ráterül a napeste.
Mikor fárad hasra fekszik, a hideg talaj jó barát,
selymes bunda hasa alatt, nyúlból készült nagykabát.
Elmélázik teremtésen, nyúlfi lelke legmélyén
s reméli, hogy nem lesz hús ő vadászoknak lepényén.
1,257,889 egyedi látogató
van mit frissíteni rajta 