Mert ez a sorsa egy oktatónak, hiába a szeretet és az önzetlen kegy,
biz néha magára marad, ha tanonca egy másik edző keze alá megy.
Nem könnyű feldolgozni, ha elhagy egy diák, mint Mikulásik Máté,
nem vízilabdázik velem, a megszerzett tudásanyag mára egész másé.
De nem vagyok ostoba, az én lelkemet egyetlen percig sem zavarja,
hogy lábaival a jó Battai vizet tőlem hatméternyivel arrébb kavarja.
Mert a törekvés, a fejlődés útjába bizony senkinek sincs joga állni,
a megszerzett szinten leragadva, nem fejlődni tovább, azt tőle elvárni.
Igen is megérett, elérte az általa a hőn vágyott nagy csoporti szintet,
s nekem ő boldogan, de remélem munkámért köszönettel búcsút intett.
Azt kívánom neked Máté, legyél boldog, legyél a vízilabdában sikeres,
egy olyan olimpikonja a jó Magyarországnak, aki engem néha felkeres.
1,257,887 egyedi látogató
van mit frissíteni rajta 