Őszi vers
Írta: Kopányi László - Dátum: Szeptember 16 2012 16:10:07
A Remény
Teljes hír
Remény
Sárgásbarna bundában, hirtelen érkezik az Ősz
Nagyot dobbant, lehelete nyirkos, kiáltása bősz.
Fagyott a reggel, megdermed az eddig boldog világ
Sír már az erdő, fázik a vad, hervad már a virág.
Megáll az élet mindenütt, csodálkozó szemek,
hol van már a tavasz, hol van már az ölelő meleg?
Itt hagyott a nyár? Elment búsan tova?
Már csak a távolból néz csendben, alig hallik szava.
Szomorú most ő is, didereg, fejét leszegve ballag,
Szemében könnycsepp, szívszorítóan hallgat.
Vissza-vissza néz a hegyről, nem tud mit tenni,
Már csak egy feladata van, innen messze menni.
Hol van már az öröm, a napon mosolygó szemek,
Hol van már a tavasz, a virágot szorongató kezek.
Mindez már csak emlék, a dér s a hideg ma az úr,
Lelkekben a szürkeség vígad, táncot járva dúl.
De elmúlik minden, s most fejet hajt a természet
Térdre hull a világ megadón, míg ellepi az enyészet.
Hűvös pillantással, lassan, még egyszer az Őszre néz,
Ám szemében ott a remény, a tavasz, az édes nyári méz.
Kopányi László 2012.09.16 08:00