3. A vízilabda meghonosítása
Írta: Kopányi László - Dátum: április 07 2009 21:17:50

---

Csapvendei Tódor, a XX. sz. Sztálin-díjas példa TSZ agronómiai osztályának
répafejlesztő szak-managere.

Szemelvények munkássága fényesebb pillanataiból.

Pártgyűlési jegyzőkönyv megmaradt példányának részlete 1951

-No oszt kedves elvtársak nagy gonddal állunk ám mostan szembe, mivel olyan technológiai újításokra van szükségünk, mely forradalmasíthatja a most felvázolni kívánt sportot. Közben forduljunk hű vezérünk arcképe felé, mely éppen felettem néz le ránk óvó tekintetével az idők végezetéig. Köszöngyük, hogy a nemzetgazdaság szorgos kezei felhúztak tudós fegyünk fölé.
Szóval! Ezen talámány' forradalmasítja a kutya kapitalista és imperialista fertő által annyira támogatott sportot azt a vízilabdát, vagy mi a fenét - hatalmasra dagadt ujjaival végigsimította szálra húzott haját, miközben szájszéle többször idegesen megrándult.
-Hogyan is magyarázzam maguknak elvtársaim, kik még sosem hallottak e sportrú, melyet má' nálunk is kezdenek kergetni, űzni a nemesnek hitt emberek. Bár tudjuk, hogy olyan nincs mer' mindenki egyenlő, meg egyébként is. Szóval az egy olyan sport amit vízben gyátszanak. - mutató ujját intőleg az ég felé emelte, hogy ezzel is jelezze az ügy fontosságát.
- No látom meglepődtek. Hát biztos többen láttak már' molnárkákat játszani a pocsolyában. Én utoljára akkor láttam, amikor könyégig nyútam a jó anyafődbe a rónán, mikor rám bízták, hogy riaszgyam el a varjakat a vetésrű. Hát úgy szaladgátak a vízen, hogy egy pillanatra elszédűtem a nagy igyekezetembe, ahogy a szememmel követtem őket. Na valami olyasmi átok sport az – egy pillanatra megállt beszéd közben és fura mosoly jelent meg az arcán.
-Oszt a drága gyerek meg idehoz nekem egy ilyet-e – emelte fel a sárga labdát a magasba - Má' a fiam. Tudjátok, ismeritek mind mennyire okos. Mán hatodikos de úgy néz ki továbbmegy mer' érzi a tehetsíget magában. Én meg mondom neki: ”gyerők tanúggyá mer' akkó' te is olyan sikeres lehetsz mint apád, pedig csak négy elemit végeztem, azt is Sztahanov szakon. Szóval idehozza nekem azt a labgyát, oszt aszongya, hogy
- ”Édösapám! Há ilyennel járkának az iskolába, és illesztegetnek minket.”
-No nem mondom először méregbe gurútam, de mivel nem volt a kaszám a szokott helyen a tyúkok mellet, a disznóól árnyékában, így vót' időm átgondóni. Arra a következtetésre jutottam, hogy megbeszélem a tanút' tagságga, mer' hát nem egy nem kettő személy van itt aki mán a nyócat is kigyárta, ráadásul felnőtt fejjel ami ugye előny, mivel az ember mint tudjuk mennél öregebb annál bőcsebb.
Szóval mondom én a gyeröknek: ”Édes fiam látom ez gumibú van, biztos a nagy Amerikában tenyésztik a fődeken a kávébab mellett”
- Miven tanút vagyok, van jegyem a könyves társaságba, oszt ott óvastam valami Nevjork Timesban, hogy nem ilyen ám a kávé ahogy nekünk mutatják!! Nagy átverés az egész! Babbó csinálják a kurafiak! Értitek? Babbó! Nosza erre én bevezettem a megyébe', hogy mostantó' nem veszünk a piszok Amerikaiaktó, hanem megcsinágyuk mi magunk a jó magyar szárazbabbó. Hisz tudjátok mekkora sikere vót. Meg aztán az emberek is jó útra tértek, mivel a magyar szürke bab olyan összetevőket is tartalmaz, ami egyből a leszokásra is rászoktat. Láttátok a statisztikát? Azóta 65%-al visszaesett a kávéfogyasztás. Ez ám a siker! Mindent az egészségért! Ez a jelszavam azóta is. No ezé vagyok én a tsz maneger és nem ti. De térgyünk vissza az eredeti témához.
- Termesztünk mi ilyen vízilabdát vagy mit, mondom a gyeröknek. De nem ijgyen satnyát mint ez itten a kezedben, hanem akkorát mint egy disznóól. Olyan nagy lesz, hogy ha meglátja a szomszéd gyerök, az a buta Aladár, aki má' a harmadik egyetemet végzi, de látszik is milyen eredménnyel, ha folyton továbbkűdik' másik oskolába. Na ha meglátja, akkor asztat hiszi majd, hogy leesett az a halli üstökös vagy mi a fene. Egyébként meg ha meglággyák az imperialista kutyák menjen el a kedvük az állandó gyátéktú, oszt fogvacogva menekűgyenek a világ legeldugodtabb pontjára a nagy és hatalmas országunk népnemzeti fiai elől! - ökle a magasba lendült és a nyugati országok feltételezett irányába rázódott nagy hevességgel.
- No aztán gondolkodtam, miközben éppen népszámlálást végeztem a fődeken dógozó szedőasszonyok között. Ott emelte rám az ihlet gyönyörű tekintetét s fejembe tudományt kaptam. Na meg egy pofont a nagydarab Valitól a hármas sorból, mer' túl közel mentem a tomporához. De vágott is rám akkorát, hogy rögtön kezet csókótam a Borcsának, az igavonó tehénnek és házassági ajánlatot tettem neki. De ez más történet, majd egyszer elmesélem.
- Szóval! Gyött az ihlet miközben a csizmámró vakartam le a tehíntrágyát egy bottal. Rágyüttem, hogy azér' nem tudják megfogni azt a vízilabdát, azé csúszik ki a kezökből, mer' nincsen neki nyele!
No én meg azt mondom, majd rákényszeríggyük a gumifát, hogy párosodjék a banánültetvényen. Mán ki is kűdtem' Amerikába két nagyon megbízható kihallgatótisztet! Pórszívóügynöknek vannak álcázva! No ha azok végöznek, márpedig méne végöznének, akkó lesz legalább egy olyan améknek szarva nő. No akkor azt majd beklónozzuk és úgy foggyuk termeszteni azt a fránya vízilabdát mint a dinnyét. Az leszen a neve, hogy Water TSZ Bóll. Azt termesszük majd világba!
Írtam is egy versöt, mer tudom szeretitek hagatni'. No ígyen hangzik:


Há gyártástechnológiai szempontbó a vízilabda igen nehéz eset,
mikor megkapta a TSZ elnök, no igen-igen nagyot lesett.
Há nincsen rajt se zippzár, se ajtó, se egyetlen nyél sem,
minek markolásától, fogásától ő a vízben segítséget kérgyen.

Oszt lesi is veszettű nagy gondokodónk, dógozik az agya,
hatalmas ésszel telt fejében a kérdés csúnya nyomot hagya.
Há hogy lehet ez? Há most meg mitő tapad a kézhez a fránya,
ki segít ebben országunknak, az lészen zseni, esze aranybánya.

Ej valami van mögötte, nem lehet, hogy ez nem valami fondorlat,
Mind iskolát végeztünk tanút parasztember másra mire gondóhat?
Most vagy termonukleáris bukófrekvencia vagyon bele telepítve,
vagy a labdát megmarkoló játékos keze lett hengerbe kerekítve.

Mer ugye az mégsem lehet, hogy az ujján például pörögjön,
S a látványtó meg országunk népe ütemesen hörögjön.
Nem vagyunk mi olyan ostoba és tanulatlan népek,
hogy megzavarjanak minket ilyen galádul hazug képek.

Mer oda ragaszgyák azt az ujjra, ezt már biztosan tudjuk,
hiszen mind, ki sokat láttuk már, ezt a nótát fújjuk.
Mer nem lehet minket csak úgy az orrunknál vezetni,
az ilyen hókuszpókusz népségnek nálunk mit keresnyi!


-No eztet írtam. Milyen? Mondom én, látom tetszik. Jó van. Szóval látom ám a veszélyét is ennök a fránya vízilabdának, vagy mi a fene. Éppen ezért, mivel sok veszélyet látok benne, kipumpágyuk a fránya vizet a medencébő. Minek az? Nem igaz? Csaz zavar. Különben is nehezen kapok benne levegőt. Meg aztán a parasztembör nem hal ugye? Nincs néki kopolgyúja! Még a végin valaki lehalássza a Körösben gyakorló Béla-bát a tehenekkő együtt. Kell nekünk a ribillió? Na ugye, hogy nem..
-No meg egy másik újítás is van. Mivel mi dógos emberek vagyunk, meg a jó vidéki ember a kasza nékű csak a nászi ágyba megy, ezé bevezetem, hogy ezt a játékot kaszáva kő gyátszannyi. És, hogy ne legyen nagy sérülés, befüvezzük az egészet. No mit szóltok elvtársak? A béna falakat meg lebontjuk. No? Mennyi esze van a tsz hivatalnoknak? Már be is adtam a megyének a tervezetet.
A taps hangos volt és egyenletes. Még hetek múlva is csak erről beszéltek a faluban.......

......A tervezetet beadta, lemondását valamivel később. Viszont a világ nyert vele egy új sportágat, melynek a neve azóta is: Krikett.


Kopányi László