Karácsonyi Vers
Írta: Kopányi László - Dátum: December 23 2012 12:42:35
Karácsonyi vers
Teljes hír

A kulcs a zárban van, Laci bá meg jár!
a 615-ben laktam, az Evelinnel ám.
Szétköltözők vagyunk, rosszak voltunk mi,
kegyvesztettek lettünk, nincs mit örülni.


Horvátország szép hely, bár hosszú volt az út,
messzi a Magyar föld, s nincs itt gémes kút.
De még magyar honban, mosdóba megyünk,
ám a lány vécében egy Gergőt lelünk.

Jaj de jó fej gyerek, szinte már édes,
Ki fiú létére, mindenre képes.
Laci bácsi higgadt, arcát kaparja,
Gergő nyakát fogni, gyorsan akarja.

Eszéken egy magyart, angolul faggatunk,
mikor megszólal ő, nagyon hallgatunk.
A szálloda egy kőtömb, mi csak bámulunk,
Két csillaguk láttán, sírva ámulunk.

Reggel korán kelés, a várakozás sok,
este fél hét felé, nem csoda a sokk.
Reggel helyett este, kellett játszanunk,
addig tétlen fejjel, búsan várhatunk.

Persze a mérkőzés, sem úgy alakult,
minden Horvát ember, tökre bevadult,
Nem is edzés ez már, harcosok lettünk,
Egy zsák kapott góllal, jól hazamentünk.

Pipi bácsi mérges, hiába beszélt,
nem pihentünk csendben, kikaptunk ezért.
Fogadkoztunk neki, ma már pihenünk,
de éjjel kettő felé, még mindig kimegyünk.

Ám ez csak a kezdet, hol van még a vég,
szobámban a bőröm, önmagától ég!
Éjjel aztán ismét, a frász kerülgetett,
az erkélyre vonat, hogy kerülhetett?

Ott járt bizony köztünk, csattogott a sín,
Ez már nem is tréfa, ez már inkább kín.
Aludjon az ember, forró vasúton,
másnap pedig vízben, pólót tanuljon.

De ha nem jött vonat, kijárkáltunk mi,
egymáshoz szökdöstünk, tízen aludni.
Pipi bácsi ordít, Laci bácsi sír,
Ami arcocskánkon, leheletnyi pír.

Szoba ellenőrzés, lesütött szemek,
a szekrényben egy srác, na ez hogy lehet?
mosolyog a drága, mi sem történ már,
Pipi bácsi döbben, s tátott szájjal áll.

A lányoknál semmi, hiszen mind okos,
a fürdőben mégis, két plusz játékos.
Anna és a Pöti, bújt el odabent,
Mikor a Szőts Marci, vizsgálódni ment.

Na itt lett vége nekünk, kímélet már nincs,
a régi elrendezés, elfeledett kincs.
A vezetőség döntött, mindenki mehet,
akit nem is szeret, csak azzal lehet.

A szobám előtt ülök, a Laci bá meg jár
a 615-ben laktam az Evelinnel ám.
Szétköltözők vagyunk, rosszak voltunk mi,
kegyvesztettek lettünk, nincs mit örülni.


Hú de rossz ez nekünk, ment a kérlelés,
más baráttal nem jó, rossz az ébredés.
a vezetőség kőfal, szívtelen betyár,
rendőrtisztként őriz, a szobák között vár.

persze Laci bácsi, a Marcit locsolja
a hangzavarért pedig, a gyereket okolja.
Tamara meg mondja: ez nem játszó tér!!!
ez a megmozdulás szétköltözést ér!!!

a csurom vizes edző, nevetve öltözik,
Evelin felkiált: maga külön költözik!!!
ez nem nyári tábor! ez nem napközi!
ha tovább így folytatja, a sofőrt megnyeri!!!

Másnap aztán persze, lett is igazuk,
A tükörben jézus, nem is mi vagyunk.
A fiúk csüggedtek, a lányok kócosak,
a kísérők néznek, s nagyon morcosak.

A reggelihez menvén, lift előtt a sor,
Nem számít ott illem, nem számít a kor.
Csak le jussunk hamar, fáradtság nélkül,
kinek lépcső jutott, az meg csak kékül.

Na de aztán jöttek, a magyar virtusok,
s elhalkultak csendben a Horvát himnuszok.
A kicsik felálltak, mi mosollyal néztünk
A Szerb s Horvát ellen, győzelmet mértünk.

Csatakiáltásuk, megrendítő volt,
lőttek is utána, huszonhárom gólt.
Nagy volt a döbbenet, nem ezt várták ők,
sírtak a férfiak, sírtak ott a nők.

Jött a 97, s megfordult a szél,
volt már sziporkázás, volt a késen él!
Miénk volt a pálya, Miénk volt a tér,
a bíró ellenére a horvát csapat fél!

Mert a bíró bizony, otthon volt nagyon,
hagyott is rút nyomot, egy edzői agyon.
Nem látott ő semmit, farkas vakság volt,
ám Pipi-bá hangjától, a nadrágjába tojt.

Nekünk se kellett több, felszívtuk magunk,
ma már frissek vagyunk, gólt mi nem kapunk!
Meg is fordult minden, játszani kezdtünk,
és a végén mi is, győztesek lettünk!

A szobám előtt ülök, a Laci bá meg jár
a 615-ben laktam az Evelinnel ám.
szétköltözők vagyunk, de jól játszottunk mi,
ezért lehet minket nagyon szeretni!!